Új kezdet HZ - MGYKPM

gravírozás
Tartalomhoz ugrás

Főmenü:

Szakmai táj.
Új kezdet - Hankó Zoltán
Új kezdet

2017. január 1. mérföldkő a hazai gyógyszerészet történetében: az új év kezdetétől már csak gyógyszerészek és többségi gyógyszerészi tulajdonban lévő gazdasági társaságok működtethetnek közforgalmú gyógyszertárat. Ez a személyi joghoz tapadó jogkörök és a gyógyszertárak tulajdonlásával kapcsolatos előírások hatósági kontrolljának decemberi megteremtésével együtt – ami az elmúlt években egymásra épülő modellkorrekciós intézkedések záró akkordjának tekinthető – a negyedszázadnál is hosszabb rendszerváltó folyamat végére tesz pontot: a gyógyszerészek újra szabad hivatásgyakorlóvá váltak szakmailag és egzisztenciálisan egyaránt.

Ezt a szabadságot sok elődünk szerette volna már az 1950-es államosítás óta, és sokan dolgoztak azért, hogy megvalósuljon. Voltak, akiknek a politika korábbi determináltsága miatt évtizedekig esélyük sem volt erre, de „tudták, hogy mit kell tenni és tették, amit lehetett”. Köszönettel emlékezünk mindazokra, akik az államosítás után egy percre sem adták fel, és köszönetet mondunk azoknak is, akik a rendszerváltó folyamat cikk-cakkjaiban sem feledték, hogy hivatásunk mindig is szabad polgári hivatás volt. Külön is köszönet illeti mindazokat, akik politikai döntéshozóként vagy hatósági vezetőként álltak ki a gyógyszerészek mellett, és azokat is, akik kamarai keretek között végezték és végzik szakmai érdekvédelmi feladataikat.

A szabadság a kívánt tett megvalósításának lehetősége. Lehetőség arra, hogy azt tegyük, amit szeretnénk, és ehhez olyan körülményeket teremtsünk, amilyeneket megfelelőnek tartunk. Lehetőség, amellyel lehet élni és lehet nem élni. A szabadság persze soha nem korlátlan és a hivatásgyakorló szabadsága is determinált. Szabadságunk nem az önérdek korlátlan érvényesítését szolgálja, hanem egy olyan eszköz, melynek célja a beteg ember szolgálata – a gyógyszerészi hivatás normája szerint.

A gyógyszerbiztonságért, az ellátásbiztonságért és szolgáltatásainkért, egyszóval a betegeinkért a felelősséget a gyógyszerész viseli. A felelősség érvényesítéséhez döntési szabadság kell. A személyi jog a szakmai, a többségi tulajdon pedig a tulajdonosi döntéseink függetlenségét hivatott garantálni. Mostantól mindkettő biztosított: érvényesítésük már csak rajtunk áll.
 
 
Szabadságunk kivívását persze nem mindenki egyformán éli meg. Az elmúlt évtizedek vitái és a folyamatosan változó keretek mentálisan rengeteget kivettek belőlünk és voltak olyanok is, akik kételkedtek a rendszerváltó folyamat eredményes lezárásában. A mentális elfáradáson a mostanra kialakult rendszer stabilizálásával és megfelelő jövőkép kidolgozásával lehet túljutni, a kétkedők „lelkét” pedig meg kell értenünk, hiszen fenntartásaik történelmi tapasztalatokból fakadtak. És bátorítanunk is kell őket, hiszen újra van jövője a gyógyszerészetnek, amelyben rájuk is szükség van.

A rendszerváltás lezárása egyben új kezdetet is jelent. Azt azonban nem jelenti, hogy már minden rendben van: a körülményeken is van mit javítani és a szabadsággal is meg kell tanulnunk együtt élni. Az elkövetkező időszak tehát nem a kialakult status quo őrzését, hanem az újrakezdés elkötelezettségét igényli körülményeink alakításában és szakmai tevékenységünkben egyaránt: hosszú évtizedek után megint fő feladatunkra, betegeink és a gyógyszerre szorulók minél teljesebb, lelkiismeretesebb ellátására koncentrálhatunk. Szabadon és felelősséggel.

Ezekkel a gondolatokkal kívánok minden gyógyszerésznek sikeres, boldog új esztendőt!
Budapest, 2017. január 1.

Dr. Hankó Zoltán
elnök,
Magyar Gyógyszerészi Kamara
 
Vissza a tartalomhoz | Vissza a főmenühöz